Baleset következtében súlyos agykárosodást szenvedett betegek rehabilitációjának eredményei / Dénes Zoltán
Bibliogr.: p. 2406. - Abstr. hun., eng.
In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2005. 146. évf. 47. sz., p. 2403-2406. : ill.
Bevezetés: A baleset következtében súlyos agykárosodást szenvedett betegek akut ellátásában és rehabilitációjában az elmúlt 20 évben jelentős változások történtek. Célkitűzés: A baleset következtében súlyos agykárosodást szenvedett, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Koponya-agysérültek Rehabilitációs Osztályán kezelt betegek rehabilitációs eredményeinek ismertetése. Módszer: A 2002. év kórtörténeteinek vizsgálata alapján adatlap kitöltése és értékelése ("Adatlap a súlyos koponya-agysérültek ellátásáról"). A 165 balesetes agykárosodott beteg közül csak 53-nak az adatai voltak teljes mértékben értékelhetőek. Eredmények: A betegek átlagéletkora 30,6 év (8-65) volt. A betegek többsége (42/53) közlekedési balesetben sérült. A balesettől számolva átlagosan az 53. (21-120.) napon kerültek a rehabilitációs osztályra. Az ápolási idő átlagosan 41 nap (8-92) volt, de 20 betegnél visszavételek is történtek (1-6 alkalommal), ezeket az időket is számolva az átlagos ápolási idő 70 nap (8-206) volt. A betegek funkcionális állapotának (Barthel-index 0-100) átlaga: felvételkor: 25, távozáskor: 50, egy évvel a baleset után: 75. Egy évvel a baleset után 22 beteg volt teljesen önellátó (Barthel-index: 100). Kibocsátáskor 25 beteg volt járóképes, 10 kis segítséggel járt, járásképtelen maradt 18 beteg. Önellátásra képessé vált 7, kis segítséggel önellátó 7, közepes segítséggel önellátó: 11, teljes ellátásra szoruló maradt 18 beteg. A kibocsátás helye szerint otthonába 45, akut osztályra (szövődmény miatt) 6, vissza a küldő osztályra (változatlan állapot miatt) 2 beteg került. Következtetések: A baleset következtében súlyos agykárosodást szenvedett betegek rehabilitációját olyan centrumban érdemes végezni, ahol a többszörös funkciókárosodások megfelelő ellátására felkészült munkacsoport működik. Magyarországon az ilyen sérültek csak közel 1/3-a kerül speciálisan felkészült rehabilitációs centrumba. További rehabilitációs központok kialakítása, vagy a meglevők fejlesztése az adatokat áttekintve mindenképpen szükséges. Jelentős segítséget jelenthetne még az ilyen betegek ellátásában az ambulanter és a lakóközösségben végzett rehabilitáció fejlesztése is.