Időskorban az epe lithogenitásának és az epehólyag koncentrációképességének csökkenése következtében nő az epekőbetegség gyakorisága. A tünetek larváltak, ezért az epekövesség elsőként gyakran csak szövődmény - cholangitis, empyema, szepszis vagy akut pancreatitis - kapcsán, esetenként előrehaladt stádiumban kerül felismerésre. Az epeúti kő és szövődményei endoszkópos úton időskorban is biztonsággal kezelhetők. Az időskori akut pancreatitis etiológiájában is az epekőbetegség válik a leggyakoribb tényezővé az alkoholos eredettel szemben, de az okok között pancreaskarcinóma okozta vezetékobstrukció és periampullaris duodenum diverticulum lehetőségére is gondolni kell. A fájdalom hiányozhat, emiatt észlelésekor már a szisztémás tünetek, nemritkán sokszervi elégtelenség jelei állnak előtérben. Időskorban a középsúlyos és súlyos pancreatitis szubintenzív vagy intenzív ellátást igényel, rendkívül fontos az adekvát volumenpótlás, emellett korai antibiotikus profilaxis indokolt. Időskorban krónikus pancreatitis többnyire a fiatalkorban kezdődött folyamat végstádiumát képezi, exokrin és endokrin inszufficiencia és malnutritio jellemzi, ugyanakkor a fájdalom rendszerint csökken vagy megszűnik. A késői kezdetű idiopátiás krónikus pancreatitis többnyire iszkémiás eredetű. Időskorban a krónikus pancreatitis kezelésében a hangsúly a szubsztitúcióra tevődik át. A kor előrehaladtával a biliaris rendszer és a pancreas daganatos betegségei is gyakoribbak. Az életkor önmagában nem jelent fokozott műtéti kockázatot. Súlyos társbetegség vagy nem reszekábilis daganat esetén az endoszkópos vagy perkután stentelés biztosíthat palliatív kezelést.