Célkitűzés: a terhesség első trimeszterében észlelt intrauterin haematomák hosszú távú klinikai hatásainak vizsgálata az átlagos terhespopulációban. Anyag és módszer: prospektív tanulmány keretében 187 várandós anyánál mutatott intrauterin haematomát az ultrahangvizsgálat. Szülészeti és perinatológiai történéseiket hasonlították össze 6488 terhes adataival, akiknél bevérzés nem volt igazolható a terhesség elő trimeszterében. Eredmények: Az intrauterin haematomák incidenciája az első trimeszterben 3,1% volt. A bevérzés retroplacentaris elhelyezkedése szorosan összefüggött az anyai és magzati szövődmények kockázatával. A fenyegető vetélés tüneteinek megléte vagy hiánya a kimenetelt nem befolyásolta. A vákum-extrakció [relatív rizikó (RR): 1,9; konfidenciaintervallum (CI): 1,1?3,2] és a császármetszés (RR: 1,4; CI: 1,1?1,8), a terhesség indukálta hypertonia (RR: 2,1; CI: 1,5?2,9) és a praeeclampsia (RR: 4,0; CI: 2,4?6,7) gyakorisága szignifikánsan magasabb volt a haematoma csoportban mint a kontrollcsoportban. Az abruptio placentae (RR: 5,6; CI: 2,8?11,1) és a lepényleválási rendellenességek (RR: 3,2; CI: 2,2?4,7) nagyobb arányban fordultak elő. A perinatalis szövődmények, a koraszülés (RR: 2,3; CI: 1,6?3,2), az intrauterin retardáció (RR: 2,4; CI: 1,4?4,1), a magzati distressz (RR: 2,6; CI: 1,9?3,5), a meconiumos magzatvíz (RR: 2,2; CI: 1,7?2,9) és a neonatalis intenzív centrumba (NIC) való felvétel (RR: 5,6; CI: 4,1?7,6) gyakorisága szintén szignifikánsan emelkedett a haematomacsoportban. Az intrauterin elhalás és a perinatalis mortalitás ugyancsak gyakrabban volt megfigyelhető ebben a csoportban, azonban ez a különbség nem haladta meg a statisztikai szignifikancia szintjét. (p = 0,6 és p = 0,2). Megbeszélés: A szerzők tanulmányuk alapján megállapítják, hogy a terhesség első trimeszterében igazolt intrauterin haematoma esetén a szülészeti szövődmények kockázata az átlagosnál magasabb.