A szerzők összefoglalják és elemzik az orvoslás mesterségének elemeit. A mesterség Platon szerint elméleti tudáson alapuló gyakorlati ügyességgel végzett tevékenység. Az orvoslásnak lényegéből adódó belső moralitása van. Fontos az orvos mesterségében a hozzáállás és az egyéni és társadalmi értékek figyelembe vétele is. Munkája során figyelembe kell vennie mind a beteg szubjektív betegség érzetét, mind az objektív betegség-képet. Nem szabad a bizonyítékokon alapuló orvoslást abszolutizálnia, hisz a statisztikai adatok az egyes betegre nem mindig érvényesek. Gyógyító munkája jelenti az orvos ideális identitását. Az orvos mindenek előtt a beteg személy gyógyítója a klinikai helyzet kívánalmai és lehetőségei szerint gyógyítja vagy kezeli a betegséget, ill. gondozza a beteget, ha a betegség már nem kezelhető vagy gyógyítható. A gyógyító orvos mindezzel tanúsítja, hogy a beteg fontosabb a betegségnél.