Összefoglalás: Kutatásunk során arra kerestük a választ, hogy a depresszió szempontjából prediszponálónak teltintett tényezők hatása kimutatható-e nem klinikai poprelációhoz tartozó főislcolai hallgatók körében, akiknek a szocializációja sikeresnek mondható, akik klinikailag tünetmentesek, életvezetésükben a mindennapi élet során adaptívalt, és nem lépnek fel náluk jelentősebb diszfunkciók. A vizsgálatban résztvevő főiskolai hallgatók (n=681) közül 465 nő, 216 férfi volt. A veszélyeztetett csoportba kerültek azok a hallgatók, akiknél a következő prediszponáló tényezők valamelyike jelen volt: pozitív családi anamnézis (apa, anya, testvér, nagyszülő orvosilag diagnosztizált depressziója), veszteségek a korai életévekben (valamelyik szülő halála, szeparáció, válás az élet első tíz évében). A kontrollcsporthoz tartoztak azok a hallgatók., akiknél nem volt kimutatható egyik prediszponáló tényező hatása sem. A fenti szempontok alapján kialakított minta a következőképpen alakult: a veszélyeztetett csoportba 232 fő (161 nő, 71 férfi) került, a kontrollcsoportba 219 fő (135 nő, 84 férfi). A kutatásunk eredményei egyértelműen igazolták, hogy azok a prediszponáló tényezők, amelyek a depresszióra való fogékonyság szemposztjából relevánsak, nem klinikai populációhoz tartozó mintánál is kifejtik hatásukat. Ezen kívül igazoltuk azt is, hogy egyes családi szocializációs tényezők is prediszponáló hatásúak lehetnek.