Összefoglalás: Kutatásunk során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a depresszió kialakulása szempontjából prediszponáló tényezők hatása hogyan ellensúlyozható, milyen protektív tényezők játszhatnak ebben szerepet, lehetővé téve a depresszióra fogékony személyek sikeres hétköznapi társadalmi alkalmazkodását. Vizsgáltuk azt is, hogy a depressziós tünetegyüttes megjelenését provokáló tényezők (negatív életesemények az elmúlt félévben) által okozott stressz feldolgozását, az azzal való adekvát szembenézést, a velük szembeni immunitás kialakítását milyen protektív tényezők segíthetik elő. A vizsgálatban 681 főiskolai hallgató vett részt, közülük 465 nő, 216 férfi volt. A veszélyeztetett csoportba kerültek azok a hallgatók, akiknél a következő prediszponáló tényezők valamelyike jelen volt: pozitív családi anamnézis (apa, anya, testvér, nagyszülő orvosilag diagnosztizált depressziója), veszteségek a korai életévekben (szülő halála, szeparáció, válás az élet első tíz évében). Így a veszélyeztetett csoportba 232 fő (161 nő, 71 férfi) került. A kutatásunk eredményei egyértelműen igazolták a társas támogatottság, ezen belül elsősorban az érzelmi elfogadás, a társas támogatottsággal való szubjektív elégedettség védő hatását. Sikerült még egyes családi szocializációs tényezők, és szülői bánásmód protektív értékét igazolni, valamint néhány, a negatív életesemények megítélésében szerepet játszó diszfunkcionális attitűd hatását kimutatni.