Általánosan elfogadott Haffner munkacsoportjának az a megállapítása, hogy  a cukorbetegség 2-es típusának kialakulásában a betegek mintegy hetedében a hasnyálmirigy ß-sejtjeinek kóros inzulin-elválasztása, és nem a szövetek inzulin iránti érzéketlenné válása játssza a főszerepet. Ezek a betegek többnyire normális súlyúak és nem jellemző rájuk a metabolikus szindróma. Amikor szénhidrátanyagcsere-zavaruk kezelésében az étrend és az életmód tartós következetes megváltoztatása már nem bizonyul eredményesnek, elsőként az inzulin-elválasztást serkentő tablettás kezelést kell választanunk. Ugyancsak inzulin-elválasztás serkentő vegyület alkalmazására kell gondolnunk akkor, ha az acarbose, illetve az inzulinérzékenyítő vegyületek kombinációja önmagában nem elégséges az anyagcsere rendezéséhez.