A szerzők ismertetik a lakosság több mint 1%-át érintő kényszerbetegség fő tüneteit, gyógyszeres és pszichoterápiás kezelését. A betegek sokáig titkolják tüneteiket, még orvosuknak sem merik elmondani tisztasági vagy ellenőrzési rituáléikat, legfeljebb általánosságban beszélnek szorongásos tüneteikről. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a kényszerbetegek a kórkép kezdete után átlagosan csak hét év múlva jutnak el megfelelő ellátáshoz. A betegség gyakran kezdődik serdülőkorban, és kezelés nélkül egyre progrediálhat, munkaképtelenséghez vezethet. A szerotonin rendszerre ható antidepresszívumok a betegek 60%-ánál jelentős javulást okoz, ugyanúgy, mint a célzott pszichoterápiás módszer, az ún. viselkedésterápia. A két terápia kombinációjával a betegek 80%-án lehet segíteni. A javulás lassan indul meg, és a fenntartó kezelést éveken át kell folytatni. A korai felismeréssel és kezelésbe vétellel a terápiás prognózisjelentősen javítható.