Bár az orvosi kutatások igazolták azt, hogy az öregedés nem egyenlő az érrendszeri ateroszklerotikus plakk képződésével, mindazonáltal az életkor előrehaladtával az artériák lassú, fokozatos átalakulása - remodellingje - következik be. A remodelling sok összetevőből áll, elsődleges megközelítésben az endothel funkciózavara és az érfal rugalmatlan megvastagodása alakul ki. Ezek következményeként azután a beteg életének meglehetősen változatos időpillanatában fellép az a klinikai kép (angina pectoris, szélütés, claudicatio intermittens stb.), amelyet a gyakorló orvos észlel. Amennyiben feltételezzük azt, hogy a halál időpontja bár individuális, de az ember genetikai állománya csak mintegy 80-120 évet "engedélyez" a különféle - természeti és civilizált - társadalmakban a halál oka az adott életkörülményekre jellemző. Az ún. nyugati típusú kultúrákban a halálok hátterében legalább 55-60%-ban az érelmeszesedés okozta valamilyen kardiovaszkuláris megbetegedés áll. Az érelmeszesedés progressziója azonban szerencsére a veszélyeztető tényezők befolyásolásával lassítható.