A vestibularis rendszer centrális projekciójának vizsgálata során számos ingerlési metódus ismert. Az optokinetikus ingerrel, galvánárammal és nyaki vibrációval történő stimuláción kívül a legelterjedtebb a kalorikus ingerlés. A felsorolt metodikák mindegyike a vestibularis stimulus mellett egyéb ingerhatást is gyakorol a központi idegrendszerre (acusticus, tactilis, nociceptív). A szerzők jelen közleményükben pozitronemissziós tomográfia módszerével megvizsgálták, hogy az általuk és más szerzők által használt kalorikus stimuláció tartalmaz-e nem vestibularis (extravestibularis) komponenst, mely a kérgi aktivitást, ezáltal a vestibuláris hatást torzítaná. Vizsgálatukban hat kisagy-hídszögleti tumor műtét következtében azonos oldali vestibularis laesioban és anacusisban szenvedő beteg kalorikus ingerlését végezték el. Aktivitásnövekedést mutató területek ipsilateralisan: gyrus postcentralis alsó pólusa és a temporoparietalis junctío, a gyrus postcentralis caudalis része (S 1, S 11), a lobulus parietalis inferior és a gyrus frontalis medialis. Kontralateralisan aktivitásnövekedést mutató területek: gyrus cinguli anterior, gyrus frontalis medialis, insula hátsó része, gyrus postcentralis, temporoparietalis junctio (S 11). Aktivitáscsökkenést mutató területek ipsilateralisan: gyrus occipitalis medialis caudalisan és cranialisan (V 2, V 3, V 4, V 5). Kontralateralisan aktivitás csökkenést mutató területek: gyrus lingualis és gyrus occipitalis inferior, (V 2, V 3), valamint a gyrus fusiformis. Ezen adatok alapján megállapították, hogy a kalorikus ingerlés kapcsán extravestibularis eredetű kérgi válasz is keletkezik, mely a szubjektív érzetnek megfelelő hő- és fájdalomhatással hozható összefüggésbe. A szerzők kimutatták az extravestibularis hatásra jelentkező occipitalis kérgi deaktivációt. Ez alapján elsőként vetik fel egy nociceptív-vizuális interakció lehetőségét.