A diasztolés funkció jellemzésére általánosan használt E/A hányados, a korai és késői telődés csúcssebességének aránya, emelkedett lehet bizonyos sportoló csoportokban. Értékelését azonban megnehezíti, hogy a pulzusszámmal fordított arányban van, tehát nehéz tisztázni, hogy az E/A hányados növekedése az edzésbradycardia következménye, vagy önálló edzéshatásnak tudható be. Jelen vizsgálatunkban 646 sportoló és nem sportoló férfi valamint 602 sportoló és nem sportoló nő Dopplerechokardiográfiával mért adatait úgy hasonlítottuk össze, hogy megnéztük, van-e különbség azonos életkorú és azonos pulzusszámú edzett és nem edzett csoportok E/A hányadosa között. Három korosztályban három-három pulzustartományt vizsgáltunk. 19 éves kor alatt az edzett és nem edzett csoportok E/A hányadosa minden pulzustartományban megegyezett. 19-34 év között az edzettek E/A hányadosa valamivel magasabb volt, szignifikáns különbség azonban csak a férfiak 70-80 pulzusszám/perc tartományú értékeiben mutatkozott. 34 éves kor fölött a fizikailag aktív férfiak minden pulzusszám tartományában magasabb hányadosokat mutattak, a nők csoportjában csak a középső pulzusszám tartományban (60-70) volt szignifikáns különbség. Eredményeink szerint a pulzusszám hatását mindig figyelembe kell vennünk az E/A hányados különbségeinek értékelésében. Vannak olyan esetek, amelyekben a sportolók jobb relaxációs indexe kizárólag az alacsonyabb pulzusszámmal magyarázható (fiatalok), de vannak esetek, amelyekben egyértelmű az aktív életmód önálló jótékony hatása (idősek). Az edzett és nem edzett csoportok között a különbségek inkább mutatkoznak férfiakban, mint nőkben.