A metabolikus szindróma komplex anyagcsere betegség, fő összetevői a centrális elhízás, a glukoreguláció zavarai, a liporotein-anyagcsere eltérései és a hypertónia. A szindróma fogalmát Reaven alkotta meg a kardiovaszkuláris rizikótényezők egységbe foglalásával, közös pathomechanizmussal értelmezve azok együttes előfordulását. A szindróma diagnosztikus kritérium-rendszerei követték a lényegével kapcsolatos állásfoglalásokat. Kezdetben az inzulinrezisztenciát tartották az alapvető elváltozásnak, majd a "halálos négyes" tagjait egyenrangúnak tekintették, ma pedig a centrális elhízást tartják az alapvető összetevőnek. Az erre a felfogásra épülő legújabb kritérium-rendszer a szindróma diagnózisának felállítását az alapellátásban is lehetővé teszi. A metabolikus szindrómát a nagy kardiovaszkuláris kockázattal járó állapotok közé sorolják. Komplex kezelést igényel, melynek megvalósítása holisztikus megközelítéssel lehetséges. Szükséges a centrális elhízás csökkentése, a hypertónia, a glukoregulációs zavarok és a dyslipidaemia adekvát kezelése. A CARDIONET program konszenzus értekezlete a metabolikus szindróma legújabb kritérium-rendszeréből kiindulva fogalmazta meg a szindróma komplex kezelésére vonatkozó irányelveit. Az alapellátásban e kritérium-rendszer és kezelési irányelvek alkalmazása a kardiovaszkuláris prevenció kiemelt feladata.