A C-vitamin-hiány betegséget, a skorbutot már a XVI. század első felében leírták egy téli expedícióval kapcsolatban. Két évszázaddal később, 1747-ben James Lind, a Királyi Tengerészet sebésze felismerte, hogy mi a betegség definitív terápiája (narancs, citrom), és egyben elvetette - az almabor kivételével - az akkori egyéb terápiás javaslatokat. A kutatásban előrelépést jelentett, amikor Holst és Frölich (1907-ben) Oslóban skorbutot tudott előidézni tengeri malacoknál. Így megkezdődhettek a próbálkozások az antiskorbut élelmiszerek és extractumok megtalálására és tesztelésére. Szent-Györgyi Albert 1928-ban narancsléből, káposztaléből és mellékveséből izolált egy kristályos anyagot, amelyet hexuronsavnak nevezett el. Négy évvel később Szent-Györgyi és Svirbely Magyarországon kimutatták, hogy ez a vegyület gyógyítja a tengeri malacok skorbutját, azaz felfedezték a C-vitamint (aszkorbinsavat).