Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=76613
MOB:2006/2
Módszertani:M 1626
Szerzők:Vekerdy Zsuzsanna; Lente Györgyi; Fazekas Katalin; Mező Róbert; Bodea Timea
Tárgyszavak:BOTULINUS TOXINOK; REHABILITÁCIÓ; PARESIS; MOZGÁSZAVAROK; IRÁNYELVEK
Folyóirat:Gyermekgyógyászat - 2005. 56. évf. 4. sz.
[https://orvositudasbazis.eu/]


  A butolinumtoxin A-típusával való kezelés helye az infantilis cerebralis paresis rehabilitációjában / Vekerdy Zsuzsanna [et al.]
  Bibliogr.: p. 472-473. - Abstr. hun., eng.
  In: Gyermekgyógyászat. - ISSN 0017-5900. - 2005. 56. évf. 4. sz., p. 461-473. : ill.


Bevezetés: A súlyos mozgászavarral járó gyermekkori fizikai fogyatékosságok között az infantilis cerebralis paresis (ICP) a leggyakoribb. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a spasticitas mérséklésével a szelektív mozgásszabályozást javítani lehet és eséllyel csökkenthetők az ICP természetes lefolyása során mutatkozó komplikációk. Az utóbbi két évtizedben terjedt el az ICP kezelésében a BTX-A toxinnal való infiltráció, amely a fokális spasticitas oldására alkalmas. Célkitűzés: A szerzők egy prospektív, nyitott tanulmányt folytattak a BTX-A-kezelés eredményének felmérésére ICP-s gyermekekben annak érdekében, hogy a BTX-A-terápia és az intézetükben rutinszerűen alkalmazott fizioterápiás és ortetizáló kezelések együttesen hogyan hatnak a gyermekek mozgásállapotára. Módszerek: A tanulmányba 31 ICP-s gyermeket vontunk be, életkoruk a BTX-A-kezelés kezdetekor 40,29+-12,67 (24-60) hónap volt. 19 fiú és 12 lány vett részt a tanulmányban. A BTXA-kezeléssel párhuzamosan minden gyermeknél folytattuk a megelőzően is alkalmazott szokványos fizioterápiás kezeléseket, ezek gyakoriságán és intenzitásán nem változtattunk. Eredmények: A bevont 31 gyermek közül a tanulmány kezdetén 11 volt járóképes és 10 segít séggel tudott járni, míg 10 gyermek csak forgott (2 gyermek), ült (6 gyermek) vagy mászott (2 gyermek). Harminchat hónap elteltével, a tanulmány végén 4 gyermek vált önállóan járóvá, az ülő és mászó gyermekek közül négy vezetve járatható lett. Míg a motoros fejlődésbeli változások, különösen az egyes kezelések utáni látványos, ugrásszerű motoros teljesítménybeli változások a BTX-kezeléssel közvetlenül kapcsolatba hozhatók, ugyanakkor a globális teljesítményben mutatkozó változások a BTX-A-kezeléssellegfeljebb indirekt összefüggésben vannak. A vizsgálat végén a gyermekeket két nagy csoportra lehetett osztani: 18 gyermek esetében a BTX-A-kezelést a jelzett időszakban befejezték, 13 gyermek kezelése még folyamatban volt. A 18 gyermek közül nyolcé jelentősen, 9 gyermek állapota megnyugtatóan javult, közülük 3-nál műtétre (Achillesnyújtás) került sor, 1 gyermek nem reagált a kezelésre, csontos műtétre szorult.