A házi gyermekorvoslás kevesebb intenzív beavatkozással és látványos gyógyító ténykedéssel jár, mint azt a fekvőbeteg-ellátásban dolgozók tapasztalják. Ritkábbak a kimagasló szakmai tudást igénylő sikerek, így mérséklődhet a hasznosság érzése, mivel más a munka jellege. Kevesebb kötöttséggel jár (nincs munkahelyi bezártságérzés), ellenben kiterjedtebb és intenzívebb kommunikáció, ismeretátadás (oktatás), nagyobb önállóság, fokozottabb pszichoszociális kapcsolattartás szükséges a területi munkához, ami egyben több türelmet, felvilágosító-ismeretterjesztő, preventív, szűrő, valamint gondozói feladat ellátását várja el. Igényes hozzáállással, megfelelő szemlélettel azonban a kiterjesztett gondoskodás révén nemcsak a gyógyuláshoz, hanem az életminőség javításához, az életkilátások növeléséhez is hozzá lehet járulni a területi munka hatékony művelése révén.