Az emberiség történetében ismertek voltak olyan korok-korszakok, amikor a gyermekek környezetüknek ki voltak szolgáltatva - értékük nem volt. Voltak azonban olyan korok és korszakok is, amikor a gyermekek iránt érzett felelősség, a velük való törődés, gondoskodás és védelem volt a családok, valamint a társadalom és az állam szemlélete és gyakorlata. A XX. században az állami hivatalos és társadalmi "gyermekbarát" felfogással szemben mind gyakoribb lett és egyre többször vált ismertté a gyermekek bántalmazása. Ezen fogalom alatt a szakmai irodalomban sokáig csak a fizikai sérelmet-verést értették, amely elsősorban a családban s egyes munkahelyeken érte a gyermekeket. Az 1995-ben Rodoszban tartott világkongresszuson a bántalmazás fogalmát kiterjesztették a fizikai bántalmazáson kívül a gyermekek testi-lelki elhanyagolására, a lelki kínzásra és a gyermekeket, fiatalokat ért szexuális atrocitásokra is. A bántalmazással együtt hazánkban is fokozatosa nőtt a gyermekkorúak és fiatalkorúak agresszivitása, garázdálkodása, bűnözése, bűnelkövetése, a szexuális atrocitások száma. A jelen munkámban a világjelenség okainak összefoglalásán kívül, az American Academy of Pediatrics Review-ban az utolsó években összefoglaltakra is hivatkozva, keresem elsősorban a megelőzés módját, ismertetve a megelőzés, illetve a bántalmazás esetén való tennivalókat összefoglaló hazai munkákat.