Az ateroszklerózis kialakulása és progressziója egyértelműen összekapcsolódik a krónikus gyulladásos folyamatokkal. A gyulladás kialakulásáért a lipoproteinek lipidfrakciójában bekövetkező oxidatív módosulások és egyes patogén ágensek okozta fertőzések felelősek, amelyeknek hatása jól követhető a gyulladásos markerek szintjén keresztül. Ilyen markerek az akutfázis-fehérjék, például a C-reaktív fehérje és a fibrinogén, egyes citokinek, mint az interleukin-6, interleukin-l8 és tumor nekrózisfaktor-alfa, egyes adhéziós molekulák, mint az intercelluláris sejtadhéziós molekula és a vaszkuláris sejtadhéziós molekula, a homocisztein, a szolubilis CD40, a szöveti faktor, a szérum amiloid-A, stb. Bizonyos infektív ágensekkel szembeni ellenanyagok szérumtiterét szintén emelkedettnek találták ateroszklerózisban szenvedő betegekben. Jelen munkánkban áttekintjük a gyulladás szerepét az érelmeszesedés folyamatában és a gyulladásos markerek gyakorlati alkalmazhatóságát a kockázatbecslésben és a terápia megválasztásában.