A hypothermia legtöbbször huzamos hideghatás következménye, de másodlagosan is kialakulhat toxinok hatására, metabolikus zavarok fellépésekor, fertőzéses, központi idegrendszeri és endokrin kórképekben. Klinikai képe széles spektrumú. A kezelési lehetőségek a passzív, nem invazív melegítési módszerektől (pl. a nedves ruházat eltávolítása, meleg környezetbe szállítás) az aktív külső melegítésen át (pl. meleg takarókba csavarás) a maghőmérséklet aktív növeléséig (pl. melegített infúzió, meleg, párás oxigén, a testüregek átöblítése, a vér extrakorporális melegítése) terjednek. Az enyhe vagy közepesen súlyos kihűlés a rendszerint könnyen megvalósítható szupportív terápiával egyszerűen kezelhető, és a kimenetel is kedvező. A súlyos hypothermia ellátása sokkal összetettebb, kimenetele pedig nagyban függ a klinikai lehetőségektől. Az állapot jelentős morbiditásának és mortalitásának csökkentéséhez nélkülöz-hetetlen a megfelelő prevenció és az atípusos formák felismerése.