Az osteoporosis a csont ásványianyag-tartalmának csökkenésével és a csont mikroszerkezetének felbomlásával járó állapot, amely növeli a törések kockázatát. Az USA-ban az 50 évesnél idősebb nők közel 40%-a szenved oszteoporotikus csonttörést valamikor élete folyamán. Az osteoporosis kezelésére vagy megelőzésére törzskönyvezett gyógyszerek közül a biszfoszfonátok (risedronát és alendronát) csökkentik a legeredményesebben a törések kockázatát. Postmenopausalis osteoporosis, illetve glükokortikoidok által kiváltott csontritkulás esetén a risedronát egy éven belül mérsékli a csonttörések veszélyét. A rekombináns emberi mellékpajzsmirigy-hormont tartalmazó teriparatid csökkenti az új törések kockázatát, és súlyos csontritkulás esetén alkalmazható. A raloxifen csökkenti az osteoporosisban szenvedő nők csigolyatöréseinek gyakoriságát. A lazackalcitonin a biszfoszfonátokat vagy a hormonkezelést nem toleráló betegek számára ajánlható.