A rehabilitáció magába foglalja az összes olyan orvosi, edukatív, foglalkoztatási és szociális intézkedést, amelyre szükség van ahhoz, hogy az érintettek testi, lelki állapota és szociális helyzete a lehető legjobb legyen, és a társadalomban addig elfoglalt helyüket képesek legyenek saját erejükből visszaszerezni vagy megtartani. A rehabilitáció három fázisát különböztetjük meg. Az I. fázisban, az akut ellátás keretein belül kerül sor a korai mobilizálásra. A II. fázis közvetlenül kapcsolódik az akut kórházi ellátáshoz. Az egész életen át tartó utógondozást és ápolást, valamint a szükséges életmódbeli változtatások rögzülését tekintik a rehabilitáció III. fázisának. Németországban a III. fázisban a háziorvosnak módjában áll elindítani egy rendszerint 3 hetes általános rehabilitációs kezelést. Ettől elkülönítendő a rendszerint szintén 3 hetes korai rehabilitáció, amelyet az akut ellátást végző klinika orvosai kezdeményeznek, és amely közvetlenül az akut ellátáshoz kapcsolódik (II. fázis). Németországban körülbelül 30 évvel ezelőtt vezették be a korai rehabilitációt, speciálisan a szív-infarctuson átesett betegek számára.