Bevezetés: Napjainkban a katéterablatio a tünetekkel járó gyermekkori supraventricularis tachycardiák kezelésének egyik elfogadott formája. Az eljárás a gyermekkor sajátosságai, valamint a veleszületett strukturális szívhibák és szívműtétek változatossága miatt lényegesen különbözik a felnőttkorban végzett beavatkozásoktól. Célkitűzés: A szerzők célja számot adni az eljárás gyermekkori alkalmazásának hazai bevezetéséről és beszámolni a gyermekkardiológiai centrum beteganyagában az első 30 beteg elektrofiziológiai vizsgálatával és katéterablatiójával szerzett tapasztalataikról. Módszer: 1996 áprilisa és 2004 szeptembere között a gyógyszeres terápia hatástalansága vagy a szülőkkel történt megbeszélés alapján 30 gyermeknél javasolták a supraventricularis tachycardia katéterablatiós kezelését. Az átlagos életkor 13,7 év (2,3?18,0 év), az átlagos testtömeg 52,0 kg (12,0?81,0 kg) volt. Eredmények: Az elektrofiziológiai vizsgálat a 30 betegben összesen 33 arrhythmogen szubsztrátumot igazolt, melyből 30 congenitalis, 3 szerzett volt. 27 esetben kísérelték meg az arrhythmogen szubsztrátum megszüntetését katéterablatióval, 24 esetben sikerrel (89%). 2 betegnél a második ülésben végzett katéterablatió volt eredményes. 2 alkalommal észlelték a tachycardia újrajelentkezését, a megismételt beavatkozás mindkét esetben sikeres volt, de az egyikben az utánkövetés során újabb recidíva jelentkezett. A beavatkozások során súlyos szövődményt nem észleltek, enyhe szövődmény két esetben lépett fel (arteria femoralis pseudoaneurysma, átmeneti kamrai ectopiás ritmus) Következtetések: A katéterablatio gyermekkorban és congenitalis szívhibákban is hatásos, biztonságos eljárás. A hazai eredmények nem térnek el a nemzetközi adatoktól.