A szerzők 1999 és 2003 között 105 sérültet kezeltek tibiacondylus törés miatt, ebből 61 esetben áttolt lemezes osteosynthesist végeztek. Áttolt lemezként hagyományos lemezeket használtak. Leggyakrabban B3, C1, és C3 törések esetén alkalmazták ezt a módszert. A repozíciót indirekt technikával fixateur externe segítségével végezték. Ha szükség volt rá, akkor egy vagy több kis feltárásból az ízfelszínt szem ellenőrzése mellett rekonstruálták, majd ezután helyezték fel az áttolt lemezt a lateralis felszínre. Kiegészítő rögzítésként 31 esetben fixateur externe-t, 5 esetben hibrid fixateurt, 14 esetben gipsz majd brace, 11 esetben pedig csak gipszrögzítést alkalmaztak. A fixateur externe-es és a hibrid fixateur-ös esetekben korai térdtornát kezdtek. A késői eredményeket a Rasmussen pontrendszer szerint értékelték (42 utánvizsgált sérült) és 13 kiváló, 17 jó, 11 közepes és egy esetben rossz eredményt kaptak. Szövődményként mindössze két felületes infekciót észleltek.