A 2-es típusú diabetes nem csupán vércukor szint emelkedéssel járó klinikai képet jelent, hanem az idő előtti érelmeszesedést elősegítő kórállapotot is. A magasabb vércukorszintek csupán másodsorban vezetnek a korábban elsősorban rettegett kisér-szövődmények (retinopathia, neuropathia, nephropathia) kifejlődéséhez. Ennél sokkal jelentősebb a magasabb éhomi és étkezés után vércukorszintek által létrejövő endothel változások, valamint a diabetessel társult dyslipidaemia és hypertonia nagyér-szövődményeket (coronaria betegség, agyér betegség, perifériás arteriosclerosis) indukáló hatása. Éppen ezért ma már a diabetes terápia hatékonyságát is a nagy- és kisér kockázat mértékének a függvényében határozzuk meg. Ez nem csupán a vércukorszintek normális közelébe történő csökkentését jelenti, hanem e mellett feltétlenül szükséges a lipid paraméterek optimalizálása és a vérnyomás normális határok között tartása. Mindezen törekvések csak abban az esetben lehetnek hosszú távon hatékonyak és eredményezhetik a szövődmények kivédését vagy időbeli megjelenésük kitolását, ha párosulnak a paciens gondozásával és folyamatos edukációjával.