Magyarországon a működő fogorvosok túlnyomó többsége hazai egyetemen szerezte a diplomáját. A külföldi diplomások részesedése 7,81% az 5670 működő fogorvos között (2004. december). Levonásuk után az 5225 fogorvosból 2487 fő dolgozik területi ellátási kötelezettséggel járó alapellátó praxisokban. A további 2738 fogorvos területi választása nem függ az egészségügyi szakigazgatás által meghirdetett körzetektől. A területi választásban hosszabb távon összegződő személyi döntések elemzésére a keresztmetszeti vizsgálat a legmegfelelőbb eszköz, a képzőhely és a működési hely területi összefüggéseit pedig - hazai közigazgatásunk természete alapján - legcélszerűbb a megyék és a főváros területi megoszlásában kimutatni. Megállapítható, hogy egyetemi képzőhelyeink, szűkebb környezetüket tekintve a közfinanszírozott alapellátás utánpótlásában erőteljesen szegregált mintát képeznek. A többi ellátási formában változatosabb a területi elhelyezkedés, ugyanis az erőteljesebben függ a szabadpiaci kereslettől, továbbá - de ettől nem függetlenül - a fogorvosi szakellátástól, illetve az egyetemi képzőhelyek szakember igényétől. A szabadpiaci kereslet jellemzésére egy-egy terület gazdasági fejlettségi mutatója használható. A keresletet Nyugat-Magyarország gazdaságilag fejlettebb megyéiben még a határon túlról érkező úgynevezett fogászati turizmus is kiegészíti. Ebben a környezetben a praxis megszerzéséhez versenyelőnyt jelent, ha a diplomát adó egyetem földrajzilag közelebb helyezkedik el az ország nyugati feléhez. Az üzleti szempontoktól sem függetlenül, az egyetemek önmaguk is jelentős vonzást gyakorolnak az általuk képzett fogorvosokra. Ebben a vonzásban az oktatói utánpótlás és a magas szintű fogorvosi szakellátás iránti regionális igény egyaránt szerepet játszik. Összességében azt állíthatjuk, hogy a négy egyetem jellegzetesen szegregált mintát képez a közfinanszírozott alapellátás utánpótlásában, továbbá a területi adottságok és kötődések a fogorvoslás további szakmai és pénzügyi formáiban is erőteljesen éreztették a hatásukat.