A világ vezető ipari államaiban a XIX. de legkésőbb a XX. században alakultak ki azok a társadalmi struktúrák, amelyek révén az egészségügy nagyméretű társadalmi alrendszerré szerveződött. Az alrendszer egyik meghatározó része az általános belügyi igazgatásból elkülönült egészségügyi államigazgatás, amelynek univerzális jellegében csak az egyes országok eltérő közjogi berendezkedése okozhat némi különbséget. A szolgáltatások terén az egészségügy az ipari forradalomban keletkezett szociális biztonsági rendszer része, amelynek alapelemei ugyancsak közösek az egész világon, kivéve azt a pénzügyi technikát, amellyel az egyes államok az egészségügyi ellátást finanszírozzák. Erre a célra két modellértékű minta jött létre: az egyik Európában, a másik az Egyesült Államokban. Európa - a feudális abszolút monarchiák alattvalókért viselt felelősségének hagyományát folytatva - közfinanszírozást alkalmaz, amelyben a folyó költségek fedezetét a kötelező biztosítás (német modell) vagy az adórendszer (angol modell) szolgáltatja, az Egyesült Államok kormányzata viszont a mai napig kitart a döntően magánfinanszírozású és -tulajdonú egészségügyi szolgáltató-hálózat mellett.