Anyagcserehelyzet és életminőség aspart inzulinnal való kezelés mellett cukorbeteg gyermekekben : hazai multicentrikus vizsgálat / Barkai László [et al.]
Bibliogr.: p. 96-97. - Abstr. hun., eng.
In: Diabetologia Hungarica. - ISSN 1217-372X, eISSN 2560-0168. - 2005. 13. évf. 2. sz., p. 91-97. : ill.
A felmérés célja az aspart inzulinnal való kezelés hatékonyságának elemzése volt gyermek-, illetve adolescens 1-es típusú cukorbetegekben. A szerzők féléves időtartamú multicentrikus, nyílt, prospektív klinikai felmérésben 96 diabeteszes beteg (életkor: 13,3š3,4 év) esetében vizsgálták az anyagcsere paraméterek és az életminőség mutatóinak változását. A kiindulási értékhez képest a féléves felmérés során a betegek átlagos HbA1c-értéke szignifikánsan nem változott. A vércukorprofilok átlagos értékei javultak a kiindulási helyzethez képest, a javulás az ebéd utáni és a lefekvés előtti időpontban statisztikailag is szignifikáns volt (p<0,01 ésp<0,001). A féléves periódus alatt a betegek testtömeg-indexe és az inzulindózisok nem változtak szignifikánsan. Az életminőség alakulását célzó kérdőíves felmérés adatai szerint a betegek általános megelégedése javult, a szélsőséges vércukorértékek előfordulása csökkent, a kezelés kényelmesebbé és rugalmasabbá vált és a gyermekek szívesebben ajánlották ezt a terápiás formát cukorbeteg társaiknak, bár az egyes kérdésekre adott válaszok változásai statisztikailag nem bizonyultak szignifikánsnak. A diabetesszel kapcsolatos legfontosabb nehézségeket vizsgáló kérdéskörök eredményei szerint szignifikánsan csökkentek az inzulinkezeléssel (p<0,01), az étkezéssel (p<0,001), a rendszeres testmozgással (p<0,01) összefüggő problémák, valamint a hypoglykaemiától való félelem (p<0,001). A diabetescsomagra való odafigyelés (p<0,01) és a vércukormérés általában (p<0,001) növekvő problémaként jelentkezett, azonban a gyakori mérésekkel összefüggő nehézségek szignifikánsan csökkentek (p<0,001). A problémák megoldását, illetve az egyéni motivációt vizsgáló kérdések eredményei szerint a megfigyelési időszak végére a betegek a vércukormérés és az inzulinadagolás gyakoriságának növelését elutasítják (p<0,001), miközben az étkezésre, testmozgásra, illetve a betegoktatásra vonatkozó válaszaik statisztikailag szignifikáns mértékű javulást mutattak (p<0,001). A felmérés alapján megállapítható, hogy az aspart inzulin praeprandialis adagolása során a vércukorértékek megközelítették a célértékeket. A kérdőíves felmérés eredményei szerint a gyermekek életminősége számos tekintetben javult. A változó életritmusú cukorbeteg gyermekek, illetve a hypoglykaemia miatt fokozottan veszélyeztetettek esetében biztonsággal és haszonnal alkalmazható ez az új inzulinféleség.