Az "elülső térdfájdalom", vagy ahogyan az irodalomban többnyire említik, a "patellofemoralis fájdalom szindróma" többnyire a fiatal korosztályt és gyakrabban a nőket érinti. Felismerése nem okoz jelentősebb problémát, annál inkább a beteg számára is kielégítő kezelése. Célul tűztük ki a lehetséges etiológiai faktorok áttekintését és azok megvizsgálását saját anyagunkban. 1988-2003. között a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján konzervatív kezelésre nem reagáló "elülső térdfájdalom" miatt 218 esetben történt artroszkópia. A betegek átlagéletkora 22 év volt, a műtét és a vizsgálat között eltelt idő átlag 4,1 év volt. 106 esetben volt bizonyossággal megállapítható, hogy a panaszok hátterében nem traumás eredetű, diffúz chondromalacia áll. Kontrollcsoportként 100 olyan (korban, nemben illesztett) beteget választottunk, akiknél bizonyosan kizárható volt a chondromalacia. A kiválasztott 206 betegből 142 (84 beteg, 58 kontroll) jelent meg vizsgálatra. Klinikai, radiológiai vizsgálatokat, valamint csontanyagcsere vizsgálatokat (csontsűrűség és laborvizsgálatok) végeztünk. Vérvételhez 110 beteg járult hozzá (63 beteg, 47 kontroll). A térd statusában a beteg és kontrollcsoportban különbséget nem találtunk, kivéve a betegcsoportban minden esetben provokálható retropatellaris fájdalmat, amely a betegség tünete. A radiológiai paraméterek (Q-szög, lateralis patella szög, a kongruencia szög, a sulcus szög, a patella szög, az úgynevezett Caton-arányszám: patella mély-magas állás), valamint a T-score értékek és laboratóriumi eredmények között Student-féle T-próbával vizsgálva nem találtunk szignifikáns eltérést a két csoport között. Bár általában szerepet tulajdonítanak alkati sajátosságoknak a patellofemoralis fájdalomszindróma kialakulásában, saját anyagunkban ezek egyértelmű etiológiai szerepét igazolni nem tudtuk. Eredményeinket irodalmi adatok is alátámasztják.