Az angiotenzin-receptor blokkolók helye a kardiovaszkuláris farmakoterápiában: fókuszban a telvisartan / Benczúr Béla
Bibliogr.: p. 91. - Abstr. hun., eng.
In: Metabolizmus. - ISSN 1589-7311. - 2005. 3. évf. 2. sz., p. 86-91. : ill.
A hipertónia nem megfelelő kontrollja a kardiovaszkuláris morbiditásnak és mortalitásnak, köztük a stroke, a szívelégtelenség és veseelégtelenség kialakulásának az egyik legfőbb rizikófaktora. Az említett komoly szövődmények ellenére még a 140/90 Hgmm-es értéket is - amely magasabb, mint a nemzetközi ajánlásokban megfogalmazott célérték - világszerte igen alacsony arányban érik el, az egyesült államokban a betegek 34%-a, máshol alig 6%-a van jól beállítva. A nem megfelelő vérnyomáskontroll okai között a kezelőorvosok nem elég agresszív terápiája (nem vagyunk elég következetesek a szisztolés cél vérnyomásérték elérésében), a nem megfelelő gyógyszerválasztás és a betegek elégtelen compliance-e szerepel. Ismert, hogy a vérnyomásnak napszaki ritmusa van, legmagasabb a kora reggeli, délelőtti órákban (6 óra és 12 óra között), nem véletlen, hogy ekkor történik a legtöbb vaszkuláris katasztrófa. A gyógyszerválasztáskor egyrészt olyan hosszú hatású szereket kell preferálni, amelyek hatástartamuknál fogva lefedik ezt a vulnerábilis periódust, másrészt amelyek a renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszert blokkouák (ACE-inhibitorok és angiotenzin-receptor-blokkolók vagy ARB-k), mivel a leghatékonyabbak mind a vérnyomás beállítása, mind a kardiovaszkuláris, valamint renális komplikációk kivédésében is. A telmisartan a többi ARB között is kiemelkedően hosszú hatástartammal rendelkezik, ezáltal - amelyet számos tanulmány bizonyított - hatékonyan megakadályozza a kora reggeli éles vérnyomás-emelkedést.