Az alumínium (Al) elterjedtsége, fizikai és kémiai tulajdonságai révén szinte az élet minden területén használatos. Terápiás célú alkalmazása hosszú múltra tekint vissza és jelenleg is szerepel az ajánlott gyógyszerek sorában (hiperaciditás, gastritis, ulcus ventriculi ellen, antisepticum és adst.ringens stb.). Környezetünkben - víz, levegő, talaj, munkahely, élelmiszer - különböző tömegben fordul elő. A szervezetbe a légutakon, emésztőszerveken keresztül, vesebetegeknél a hentodialízis során kerül be. Toxikus hatásai közül a légúti expozíció eredményeként említik a tüdőfibrózist, asthma bronchialét (más anvagokkal együttes kombinált hatás). Számos közlemény foglalkozik az Al központi idegrendszerre gyakorolt toxikus következményeivel (Alzheimer-betegség, Parkinson-kór, senilis dementia, enkefalopatia stb.). Az egzakt hatásmechanizmus teljességében még feltáratlan. A hipotézisek többirányúak, az megalapozottnak tonik, hogy az Al által kiváltott oxidatív stressz okozta mutáció genetikai változásokat hoz(hat), B-Z-DNS konvertálás következménnyel. Miután az Al toxicitása, hatásirányának mechanizmusa neni egészen ismert, számos más tünetet, tünetegyüttest is az Al-mal hozzák összefüggésbe (enzimaktivitás, belekből való abszorpció befolyásolása, osteomalacia stb.). A krónikus hemodialízis során észlelt idegrendszeri tüneteket (magatartás-változás, beszédzavar, izomgörcsök, dementálódás) is az Al-nak tulajdonítják. A muta-, terato- és karcinogenitásra tudományosan bizonyított humán adatokkal még nem rendelkezünk.