A kutatásban droghasználókkal foglalkozó, magyarországi alacsony-küszöbű szolgáltatásokat kerestünk meg. A kutatás célja a szolgáltatások és klienseik jellemzése, továbbá az "alacsonyküszöbűség" és az "ártalomcsökkentés" fogalmak gyakorlati megjelenésének vizsgálata volt. Módszer: a Droginfó kiadvány alapján 62 alacsony-küszöbű szolgáltatást azonosítottunk, ebből 18 szolgáltatás nem működött. A többieket kérdőívvel kerestük meg, 29 szolgáltatás (67%) küldte vissza a kérdőíveket, továbbá 11 strukturált interjút készítettünk a szervezetek vezetőivel. Eredmények: az alacsony-küszöbű intézmények 2004-ben 78-83000 steril tűt adtak ki, és 48-51000 használt tűt vettek vissza (sok helyütt csak becslések álltak rendelkezésre). A droghasználó kliens kontaktusok száma 16 ezer fő volt, ami kb. 1300 droghasználó klienst jelentett (ismét, több helyen csak becslések álltak rendelkezésre). A számok a 2003-as adatokhoz képest jelentős növekedést jeleznek. Probléma az "alacsony-küszöbűség", a célcsoport és a módszer értelmezése. Kevés szolgáltatás (6) nyújt HIV, HCV szűrést és tanácsadást. A vizsgált szolgáltatások inkább szociálisnak, mint egészségügyinek nevezhetők. Következtetések: a szolgáltatásoknál az alapműködéssel kapcsolatos (az anonimitást megtartó) adminisztráció fejlesztése elengedhetetlen az ellátási láncban betöltött szerepük megértéséhez. A szolgáltatások módszertanilag és a minőségbiztosítás tekintetében fejlesztésre szorulnak. Ezt a finanszírozási bizonytalanságok előre jelezhetetlenné teszik.