Szerző ismerteti a rhino-conjunctivitis allergica tüneteit eredményező kórélettani folyamatot: az antigén-prezentáló sejtek és az IgE-globulin szerepét, a korai reakcióban kulcsfontosságú hisztamin hatását, az arachidonsav-anyagcsere jelentőségét, a sejtvándorlás folyamatát, a nyálkahártya-károsodás kialakulását. Felsorolja a korszerű oki kezelés lehetséges lépéseit: eliminációt, hiposzenzibilizációt, hisztaminfelszabadulást gátló szereket (dinatrium kromoglikát, ketotifen, nedocromil-Na, lodoxamid, olopatanol), a 2. generációs antihisztaminokat (loratadin, cetirizin, fexofenadin, desloratadin, levocetirizin), az idült gyulladást csillapító lokális szteroidokat (budesonid, fluticason, mometason), és az allergiás reakció késői fázisát kivédő leukotrién-antagonistákat (montelukast, zafirlukast). A tüneti gyógyszerek között említi a lokális szimpatomimetikumokat és antihisztaminokat. Tárgyalja az allergiás kötőhártya gyulladás 4 fajtáját (szezonális, vernalis, atópiás, óriáspapillás).