A szövődményként jelen lévő kardiovaszkuláris autonóm neuropátia (CAN) cukorbetegekben ötszörösére emeli a betegek halálozását. A kedvezőtlen prognózist magyarázó potenciális a fájdalmatlan szívinfarktus/iszkémia, a keringés- és légzés leállása mellett elsősorban a major major ritmuszavarok szerepelnek. A CAN súlyossága és a korrigált QT-távolság megnyújtása között szignifikáns összefüggés áll fenn. A CAN egyik legelső tünete a nyugalmi tachycardia, amely elsősorban paraszimpatikus károsodás következménye. Nagy betegszámot felölelő prospektív epidemiológiai vizsgálatok egyértelmű összefüggést igazoltak a tachycardia, illetve a kardiovaszkuláris és nem kardiovaszkuláris eredetű halálozás között. 24 órás vérnyomás-monitorozás adatai szerint az autonóm neuropátia hipertóniával jár együtt. A CAN részjelenségeként mérséklődik az éjszaka fiziológiás körülmények között megfigyelhető szívfrekvencia- és vérnyomáscsökkenés (non-dipper jelenség). A CAN diagnosztikájában alapvető a standard kardiovaszkuláris reflextesztek vizsgálata, de kiegészítő szerepe lehet a 24 órás vérnyomás-monitorozásnak is. A CAN terápiája számos aspektusból közelíthető meg. Diabetológiai oldalról szénhidrátanyagcsere-zavar, normoglykaemia közeli kezelésére kell törekednünk. A kérdést a neuropátia felöl megközelítve a fehérje glikációt gátló, neurotrófikus hatású benfotiamin, illetve az antioxidáns alfa-liponsav adása javasolható.