A géllapok használata megkönnyíti és hatékonyabbá is teheti a defibrillálást, ugyanakkor a defibrillátor-lapátokról történő monitorozást bizonyos esetekben átmenetileg akadályozhatja. A jelenséget "hamis asystoliának" nevezték el, és veszélye miatt jelenleg a defibrillátor-lapátokról géllapon át történő monitorozást nem tartják minden esetben megbízhatónak. Vizsgálatunkban arra kerestünk választ, hogy a hamis asystolia jelensége mennyire figyelhető meg standard körülmények között monofázisos és bifázisos defibrillálások leadását követően. A vizsgálatot AMBU CardiacCare fantomon végeztük, melyet folyamatos standard EKG-jeladásra állítottunk be. Két monofázisos (LifepaklO, CardioAid200) és két bifázisos (Lifepak20, Zoll M-Series) készülék segítségével 6x100 majd 6x200 és 6x360 J defibrillálásokat végeztünk. Minden új defibrillálási sorozatnál új géllapot használtunk. Mértük a sokk leadását követően a monitoron az értékelhető EKG megjelenéséig eltelő időt. A vizsgálat másik részében azonos körülmények között a géllap két felszíne közötti elektromos feltöltődést mértük megfeszültség mérő segítségével. Eredményeink azt mutatják, hogy a monofázisos defibrillálást követően átlagosan 13,7+-1,01 másodpercnek kell eltelnie ahhoz, hogy értékelhető EKG a monitoron láthatóvá váljon ("hamis asystolia"). Ezt a gélpad feltöltődése (123 mV) kísérte. Bifázisos defibrillálás esetén a géllap feltöltődése számottevően kisebb mértékű (56 mV,o p<0,05), a klinikus számára lényeges EKG-kép pedig szinte azonnal (1,61+-0,25 sec; p<0,05) megjelent a monitoron. Konklúzióként megállapítottuk, hogy a hamis asystolia jelensége bifázisos defibrillálás esetén az általunk használt standard szituációban nem jelentkezik, s ez a géllap és a bifázisos defibrillátorok együttes alkalmazásának nagyobb biztonságára utal.