Főbb tézisek: 1. A pulzushullám elemzésével és sebességének mérésével jól jellemezhetjük az érfali merevség okozta hemodinamikai változásokat. E célra ma már egyszerű, gyors és megbízható noninvazív mérési módszerek is rendelkezésünkre állnak. 2. Az érfali merevség indirekt és direkt paraméterei (pulzusnyomás, illetve augmentációs index) egyaránt összefüggésbe hozhatók a bal kamrai izomtömeg növekedésével. Ezek a hatások már a normotenziós tartományban is érvényesülhetnek. Ha az aorta fala merev, akkor a myocardium O2-egyensúlya megbomlik; egyrészt nő a kamra által végzett munka (utóterhelés), másrészt csökken a coronariákban a perfúziós nyomás, ami a pulzushullám elemzésével kvantitatív módon is meghatározható. 3. Az artériák falának merevsége összefügg a bal kamrai hypertrophia (LVH), a hipertenzív szívbetegség és a szívelégtelenség súlyosságával. Az érfali merevség kialakulása megelőzheti e betegségek, valamint a magas vérnyomás jelentkezését. 4. Hypertoniában az artériák falának merevsége a primer coronaria-események és a kardiovaszkuláris mortalitás független prediktív tényezője. Egyre több vizsgálat igazolja, hogy a pulzushullám- sebesség mérésének és a pulzushullám elemzésének nagy jelentősége van a kardiovaszkuláris prognózis szempontjából.