Az összefoglaló áttekinti a lokalizált prosztatarák radikális kezelését követő PSA-progresszió esetén alkalmazott diagnosztikai módszerek újabb irodalmi ismereteit. A PSA-progresszió a beteg és a kezelőorvos gyakori közös problémája. A relapsusba került betegek prosztatarák okozta morbiditási és halálozási kockázata eltérő. A műtét utáni biokémiai kudarc a radikális prostatectomia után mérhető PSA-szinttel vagy a normalizálódott érték utáni emelkedés kezdetének idejével jellemezhető. Ugyanakkor nem született egyértelmű definíció a sugárkezelés utáni PSA-progresszióról. A progresszió prediktorainak pontosítására alkalmazott táblázatok és nomogramok jobb betegszelekcióhoz vezethetnek. A magas kockázatú betegek kiszűrése pontosabb kezelési tervet tesz lehetővé. A radikális kezelés utáni visszaesés idejének elemzése, a PSA-kettőződési idő, a PSA-kinetika és a modern képalkotók kombinációja a relapsus pontosabb meghatározását engedi meg. Ezáltal az optimális kezelési mód - amilyen a lokális besugárzás, a salvage műtét, a hormonkezelés vagy ezek kombinációi eredményeit elemezhetjük. Az alternatív kezelések - mint a kryoterápia - további vizsgálatokat igényelnek.