A szerzők egy 49 éves, diabeteszes, artheriosclerotikus gangrénát elszenvedett nő esetét ismertetik. A nagy kiterjedésű humid gangréna a bal talp proximális felét érintette már, mikor a beteg beleegyezett a rekonstruktív érműtét elvégzésébe. A necrectomia után szabaddá vált osteomyelitises sarokcsont spontán eltört, ezért a sarokcsontot exstirpálták és a rendelkezésükre álló hátsó saroktáji és előlábi bőrrel bezárták a féltalpnyi defektust. Két hónapig tartó aprólékos helyi kezelés után sebe begyógyult. Totálkontakt betétes ortopéd cipővel megfelelő talpi, ill. saroktáji emeléssel járóképessé vált minden segédeszköz nélkül. A szerzők célja a végtagmegtartás volt annak energiatakarékosabb volta miatt, ui. az egyetlen alternatíva a lábszár amputáció lehetett volna ilyen lokalizációjú és kiterjedésű gangréna esetén. Felhívják a figyelmet a sarokcsont kiirtásának lehetőségére, ui. a hazai irodalomban ilyen esetről említést nem találtak. Sarokcsont kiirtás után a járást a különlegesen kiképzett, az utóbbi évtizedben kifejlesztett anyagból készített totálkontakt betéttel ellátott cipő tette lehetővé.