Az acralis gangraenák hátterében ritkán előforduló, potenciálisan életveszélyes klinikai entitás a calciphylaxis. Leggyakrabban uraemiás és/vagy hyperparathyreosisos betegekben alakul ki. Újabb adatok szerint kialakulásában szerepet játszhat a hypofetuinaemia. A kórkép lényege a kis és középnagy artériák tunica mediájának és a kötőszövetnek a kalcifikációja és az intima proliferációja, melynek következménye szöveti ischaemia és necrosis kialakulása. A folyamat főleg a bőrt és a bőr alatti kötőszövetet érinti, és nagyon rossz gyógyhajlamú ulcusok, gangraenák kialakulásához vezet. A szerzők egy 50 éves betegükben sikeres pancreas-vese transzplantációt követően fél évvel cutan gangraenák acralis megjelenését tapasztalták. Ezt megelőzően a betegnek 45 éve ismert volt 1-es típusú diabetes mellitusa. A gangraenák kialakulásakor, a transzplantáció után 6 hónappal vesefunkciós értékei és vércukorszintje a normáltartományban volt, ezért dialízisre és inzulinkezelésre nem szorult. A szérum kalcium-, foszfát- és parathormonszintje is a normáltartományban volt. Ugyanakkor a beteg szérumfetuinszintje alacsonynak, inzulinszenzitivitása pedig emelkedettnek bizonyult. Emellett szimpatikus neuropathiában szenvedett. Valószínűleg ezek a tényezők szerepet játszhattak a calciphylaxis patogenezisében, illetve tüneteinek kiváltásában és súlyosbításában. Keringésjavító infúziós kezelések és a szteroid dózisának emelése javulást eredményezett. Esetükkel a szerzők szeretnék felhívni a figyelmet arra, hogy a calciphylaxis okozta gangraenák kialakulására a korábban uraemiás betegeknél, már nem uraemiás állapotban, a látszólagos klinikai remisszió fázisában is számítani lehet.