Vascularis radiológiai beavatkozások során - a beavatkozás természeténél fogva - érfal- vagy intimasérülés, idegen test jelenléte stb. miatt előfordulhatnak thromboticus szövődmények. Kezdetben a szalicilsavkezelés volt a megelőzés eszköze a perifériás erek területén, amelyet hosszú utókezelésként a tartós alvadásgátlás váltott fel. Még előnyösebb változást hozott az a felismerés, hogy a vér összetételéből bizonyos fokig következtetni lehet a thrombosisveszély fokára, és ennek megfelelő előkészületeket lehetett tenni a kockázat csökkentésére; ebben a teljes dohányzási tilalom, a magasabb vérviszkozitás kiküszöbölése és a gyógyszeres előkezelés játszotta a fő szerepet. Az atherosclerosis kórélettani ismereteinek szaporodásával lehetővé vált a szervezet fibrinolitikus folyamatainak tartós gátlása is, amely már céltudatos megelőző gyógyszerelési technika kidolgozásához vezetett. Az utóbbi évtizedekben az érszűkületes betegeken kívül a daganatos betegek is részesülnek vascularis intervenciós radiológiai kezelésben, szelektív intraarterialis citosztatikus infúzió és kemoembolizáció formájában. A többnapos infúziós kezelés bevezetése újabb kihívást jelent: a kezelés teljes időtartamára meg kell óvni a vérrögképződéstől az érintett erek és a napokig bentmaradó katéter lumenét, valamint az utóbbi felszínét. Erre a célra a mérsékelt alvadásgátló tulajdonság mellett fibrinolitikus stimulálóhatással is rendelkező gyógyszerek alkalmasak, amelyek közül a nátrium-pentosan-poliszulfátot alkalmazzuk.