Bevezetés: Postmenopausás osteoporosisban a csonttömeg szoros kapcsolatot mutat a nők testtömegével. Célkitűzés: Vizsgálatuk során a szerzők arra a kérdésre keresték a választ, hogy hasonló összefüggés igazolható-e a férfiak esetében is. Módszer: 72 (életkor 55,7 ą 0,99 38?78 év) háti fájdalomról panaszkodó, WHO kritérium alapján normális csonttömegű férfit vizsgáltak (T-score értéke mind a 3 vizsgált régióban > ?1,0). Kizárási kritériumként szerepelt a metabolikus osteopathiára hajlamosító tényezők megléte. A csonttömeget a gerincen és a combnyakon kettős foton abszorptiometriás módszerrel (LUNAR-DPX-L, Lunar Co, Madison), a nem domináns oldali radiuson egyes foton abszorpciometriával (NK-364, Gamma Co, Budapest) mérték. A testtömeg alapján a betegeket normális testtömegű (18,5?24,9 kg/m2), mérsékelten túlsúlyos (25-29,9 kg/m2) és túlsúlyos (> 30 kg/m2) csoportba sorolták. Eredmények: A normális testtömegű férfiak combnyakon mért csonttömegértéke kisebb volt, mint a túlsúlyosaké (0,969 ą 0,03 vs. 1,062 ą 0,02 p = 0,01). A testtömeg és a combnyak csonttömege közötti szoros pozitív kapcsolatot (r = 0,412 p < 0,001) az életkor nem befolyásolta (regressziós együttható 0,382, p = 0,001). Hasonló összefüggés az ágyéki gerinc és a csuklórégióban nem volt kimutatható. Következtetés: Az alacsony testtömegű férfiak combnyakon mért csonttömege alacsonyabb, a populáció e rétegében vélhetően nagyobb a csontritkulásra való hajlam. Ezeknek a betegeknek a gondozásba vétele az elkövetkezendő évek feladata lesz világszerte.