A multiplex kamrai septumdefektus (mVSD) műtéti indikációja, sebészi és posztoperatív kezelése eltér az izolált defektusok kezelésétől. Célunk volt retrospektív vizsgálattal tisztázni e szívbetegség műtéti megoldásának korai és késői eredményeit, választ keresni arra, hogy változott-e a betegek életkora a műtéteknél, és hogy a társvitiumok jelenléte hogyan befolyásolta a rekonstrukciós műtét utáni halálozást. Beteganyag: 1980.01.01-2003.12.31. között 131 gyermeket operáltunk mVSD miatt: 118 esetben megtörtént a rekonstrukció (59 esetben palliáció után). Két periódusban vizsgáltuk a palliatív, illetve primer rekonstrukció időpontját, a palliáció és rekonstrukció között eltelt idő hosszát, a perfúzió és aortalefogás időtartamát, a társuló szívhibák szerepét a betegség prognózisában. Eredmények: a palliatív beavatkozás életkori időpontja nem változott, de a primer rekonstrukcióé 61-ről 31 hóra szignifikánsan (p=0,001) csökkent. A palliatív és rekonstrukciós műtét között eltelt idő is 50 hóról 30 hóra mérséklődött. Izolált mVSD 80, társult coarctatio aortaeval 12, komplett AV septumdefektussal 14, komplex szívhibával 25 gyermek került műtétre, 14 korai halálesettel (12,1%). 2-288, átl.: 62,7 hó utánkövetés során 4 beteg igényelt pacemaker-beültetést, 10 esetben történt reziduum miatt reoperáció (7 izolált, 2 coarctatio aortaehoz társult, 1 komplex szívhibás esetben). Konkluzió: az mVSD rekonstrukciójára a legoptimálisabb időpont a kisdedkor. Pulmonalis hipertónia, sürgős műtétet igénylő társuló szívhibák esetén egyedi mérlegelés szükséges (értékelendő: jelentős septumpótlás miatti kontraktilitási zavar, jobb kamra urterének csökkenése, műtéti idő jelentős meghosszabbodása) a beteg számára a legmegfelelőbb egy, vagy kétlépcsős műtéti megoldás megválasztására. A fenti szempontok figyelembevételével a műtéti mortalitás minimálisra csökkenthető.