Szerzők elemzik a mikrosebészeti oktatás egyre növekvő szerepét a kutatás és a klinikai gyakorlat tükrében, a mikrosebészeti modellek használatának előnyeit. Összegezik a Furka-féle módszerrel történő mikrosebészeti alapok oktatásával szerzett tapasztalatokat az elmúlt 15 év adatai kapcsán. Az alapelvek jellemzői: aktivitás, szinkronitás, videoasszisztálás, önkontrollálás, individualizálás, analizálás. Bemutatják a graduális, posztgraduális képzésben résztvevők és a kutatók számára kialakított kurzusok tematikáját, melyre jellemzőek a száraz gyakorlatokat követően patkányon történő műtéti beavatkozások. Tapasztalataik összegezve: a mikrosebészeti alaptechnikák elsajátításához a résztvevők kitartása, szorgalma szükséges. A képzés hatásfoka akkor a legeredményesebb, ha kiscsoportos oktatás keretei között lehet a kurzusokat szervezni, leghatékonyabb, ha egy oktató két-három hallgatóval foglalkozik egyszerre.