Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=88750
MOB:2005/4
Szerzők:Paragh György; Pados Gyula; Karádi István; Audikovszky Mária; Zámolyi Károly
Tárgyszavak:HYPERLIPIDAEMIA; SZÍV-ÉRRENDSZER BETEGSÉGEI; RIZIKÓFAKTOROK; KONSZENZUST KIALAKITÓ KONFERENCIÁK; IRÁNYELVEK
Folyóirat:Metabolizmus - 2005. 3. évf. 1. sz.
[https://metabolizmusonline.hu/cimkek/sztatin/235]


  Mennyiben valósulnak meg a terápiás konszenzus konferencia irányelvei? : cél program / Paragh György [et al.]
  Bibliogr.: p. 5-6. - Abstr. hun., eng.
  In: Metabolizmus. - ISSN 1589-7311. - 2005. 3. évf. 1. sz., p. 1-6. : ill.


A rizikótényező közül kiemelt szereppel bír a lipidabnormalitás. Korábbi nagy megatrialok eredményei arra hívták fel a figyelmet, hogy a nagyobb mértékű LDL-csökkentés jelentősebb össz- és kardiovaszkuláris halálozás csökkenéssel jár a magas rizikójú betegcsoportban, ezért a mostanában megjelenő amerikai és európai ajánlások új terápiás célértékeket fogalmaztak meg, amely alapján 2003 novemberében a Terápiás Konszenzus Konferencia kidolgozta a kardiovaszkuláris rizikóbecslésére és kezelésére a megfelelő ajánlását. Jelen tanulmányunkban kíváncsiak voltunk arra, hogy az új terápiás ajánlások hogyan épülnek be a mindennapi háziorvosi gyakorlatba. A Terápiás Konszenzus Konferencia irányelveiről és a programról oktatási kurzusokat szerveztünk. A részt vevő orvosok számítógépes programot kaptak, amely a beteg adatainak bevitele után kockázatbesorolást végzett és ezt követően megadta azokat a célértékeket, amelyet az adott betegnél el kell érni és erre vonatkozóan terápiás útmutatást is adott. A programban a családorvosi gondozásban lévő szív- és érrendszeri betegek, valamint azon tünetmentes egyének kerültek, akiknél minimum két major rizikófaktor volt kimutatható. 320 háziorvos kapcsolódott be a vizsgálatba. 18.142 beteg adatai kerültek feldolgozásra. Jelen vizsgálat is arra hívja fel a figyelmet, hogy a nagy nemzetközi és a hazai ajánlások még mindig nem megfelelő mértékben épültek be a mindennapi klinikai gyakorlatba. Ennek érdekében mind az orvosok és a betegek további képzése és felvilágosítása szükséges.