Egyoldali veseartéria leszorítást követő ischaemia-reperfusiós károsodás veseparenchymára kifejtett hatását vizsgáltuk vizelet N-acetyl- ß-D-glükózaminidáz (NAG-áz) aktivitás meghatározás segítségével, mely a vesetubulusok károsodásának korai, érzékeny indikátora. A kísérlet során 60 keverék kutyát 3 csoportba osztottunk: az I. csoportnál 45 perces egyoldali veseartéria leszorítás történt, a II. csoportban a leszorítást megelőzően Allopurinol előkezelést alkalmaztunk, a III. csoport áloperált volt, ahol csak hasfalnyitás és zárás történt. Meghatároztuk a vizelet kreatininre vonatkoztatott NAG-áz aktivitását (NAG index) a műtét előtt, a reperfusio kezdetén, a reperfusio 60. és 120. percében, valamint a műtét utáni 1, 2., 3. és 5. napon. A proximális tubulusok károsodására utaló NAG-indexek jelentősen megemelkedtek a reperfusio kezdetén, annak 60. és 120. percében, majd minden csoportnál visszatértek a műtét előtti értékre. Szignifikánsan magasabb NAGi értékeket találtak a leszorított arteria renalis csoportban az Allopurinol előkezelést követően leszorított csoporthoz viszonyítva. A lysosomális eredetű NAG-gal kimutatható volt a vese ischaemia-reperfusiós károsodása, valamint az Allopurinol védő hatása. A károsodás reverzibilisnek bizonyult, amelyet így tubulus funkció módosulásának is tekinthetünk.