Minőségbiztosítási felmérések bizonyítják, hogy nem csupán a célértékek megközelítése jelent problémát, hanem ezen paraméterek (pl. HbAI c, vérnyomás, vérzsírok) vizsgáltsága sem megfelelő. Ismert tény az is, hogy a betegek jelentős része nem veszi be a felírt gyógyszereket, így pl. egy aszpirinnel végzett klinikai vizsgálatban a betegeknek csak mintegy fele szedte a javasolt gyógyszert. Az egyetlen olyan felmérés, amelyben a cukorbetegséghez társuló rizikófaktorok valóban komplex kezelését megvalósították, a Steno-2 vizsgálat, amelynek intenzív ága némi képet adhat az ideális körülmények között elérhető eredményekről, s konzervatív ága a jelenlegi kezelés hatékonyságát mutathatja. A komplex, intenzív kezelés olyan lépcsőzetes életmódi és gyógyszeres terápiát jelentett, ami jól definiált vércukor-, vérnyomás-, vérzsír-, albuminürítési értékeket célzott meg. Mindennek hatására a mikro- és makrovaszkuláris szövődmények kockázata mintegy 50%-kal csökkent. A 8 éves követés végén az intenzíven kezelt betegek 15, a konzervatívan kezelt betegek 2-3%-a érte el a 6,5%-os vagy az alatti HbA 1 értéket. Míg a koleszterin az intenzív kezelés mellett 70%-ban 4,5 mmol/I alatt maradt, a konzervatív ágban ez csak 20% volt. A betegek szisztolés vérnyomása kb. 45%-ban volt 130 Hgmm alatti az intervenciós csoportban, a konzervatív csoportban ez kevesebb mint 20% volt. Sem a testsúly, sem a fizikai aktivitás mértéke nem különbözött szignifikánsan a két csoport között. A fenti vizsgálat is egyértelműen bizonyítja a komplex kezelési rendszerek hatékonyságát, és szükségességét a cukorbetegek gondozásában. Az is látszik, hogy ezen célok elérése a jelenlegi terápiás lehetőségek mellett igen nehezen megvalósítható, és mind a teljes betegellátó team, mind a beteg együttműködését és elszántságát igényli.