Vizsgálati céljaink: 1. Evészavarban szenvedő betegek megküzdési stratégiáinak feltárása, összehasonlítása egy egészséges kontrollcsoporttal. 2. Betegeink gondolkodásában a diszfunkcionális attitűdök feltérképezése. 3. Azon hipotézisünk igazolása, miszerint bizonyos diszfunkcionális attitűdök bizonyos megküzdési stratégiákra prediszponálhatnak. 4. Annak igazolása, hogy az önkép, az attitűdök és a megküzdési stratégiák kapcsolatba hozhatók az anya-gyermek interakciós folyamattal. Vizsgálati személyek: Vizsgálatunk első szakaszában 9 anorexiás és 10 bulimiás Nőbeteg és 9 hasonló korú és iskolázottságú egészséges kontroll- (Összesen 28) személy vett részt. A második kutatást fázisban 5 anorexiás és 5 bulimiás nőbeteggel és édesanyjukkal, összesen 20 személlyel dolgoztunk. Vizsgálati módszereink: A megküzdési stratégiák vizsgálatára a szorongás leküzdési mód preferencia kérdőívet használtunk. A diszfunkcionális attitűdök feltérképezésére pedig a Beck-Weissman Diszfunkcionális Attitűd Skála (DAS) Burns-féle rövidített változatát. Az interakciódinamika vizsgálatára a Willi által kidolgozott és Bagdy Emőke kutatócsoportja által hazai viszonylatokra standarnizált Közös Rorschach Tesztet használtuk. Eredmények: Betegeink, különös tekintettel a bulimiásokra, szignifikánsan, nagyobb mértékben alkalmaztak önbüntető stratégiát, összehasonlítva az egészséges kontrollcsoporttal. Igazolódott, hogy diszfunkcionális attitűdjeik meghatározóak lehetnek az önbüntető megküzdési stratégiák kialakulásában. Következtetés: A kapcsolati dinamika feltárásából arra következtethetünk, miként sérülhet a patológiás anya-gyermek interakciós folyamatban az önkép, az attitűdök és hogyan alakulnak ki maladaptív, önbüntető megküzdési stratégiák.