A non-Hodgkin-lymphomák (NHL) patogenezisében felmerül bizonyos kórokozók, így a hepatitis C (HCV), G (HGV) és B (HBV) vírusok szerepe is. Tanulmányunkban NHL-es betegeink körében határoztuk meg a HCV-, HGV- és HBV-fertőzöttséget. Összesen 80 beteg (39 férfi, 41 nő, átlagéletkor 55,7 év) vérmintáin végeztük el a vizsgálatokat, HCV és HGV esetén polimeráz láncreakció (PCR), míg HBV esetén ELISA-módszert alkalmazva. HCV- és HGV-pozitivitást egyaránt 8-8 betegben (10-10%) észleltünk, egy beteg mindkét vírusra nézve pozitív volt, egy beteg bizonyult HBsAg-hordozónak. Az agresszív szövettani altípusba tartozókban gyakoribb volt a HCV-fertőzöttség, mint a mérsékelt malignitású csoportban. A T-sejtes betegek 16,6%-ában észleltünk HGV-infekciót. Néhány fontosabb autoantitest-vizsgálatot elvégezve azt tapasztaltuk, hogy az antinukleáris faktor (ANF), az extraktábilis nukleáris antigén (ENA) és a kardiolipin-pozitivitás nem gyakoribb a HCV-, HGV- és HBV-hordozókban, ellenben emelkedett immunkomplexszint a hepatitisvírus-hordozók nagyobb hányadában fordult elő, mint a vírusnegatívaknál. Eredményeinket más centrumok tanulmányaival összehasonlítva mi is feltételezzük, hogy egyéb tényezőkkel együtt a hepatitisvírus-fertőzéseknek is szerepe lehet a malignus lymphomák kifejlődésében.