Amióta az ötvenes években felfedezték az alsó végtagok funkcionális elektrostimulócióját, lehetőség nyílt a harántsérült páciensek "felállásóra", "állására", illetve lassú, támogatott (például kerekes járókeret segítségével történő) "járásóra" is. Ez az eljárás egyrészt megnyitja az izom- és cardiovascularis tréning lehetőségét, másrészt viszont otthoni alkalmazása az intenzív izomfáradás fellépése és a problematikus egyensúly-szabályozás miatt nagyon korlátozott. A funkcionális elektrostimuláció segítségével megvalósított kerékpározás kereskedelmi úton beszerezhető, minimálisan átalakított háromkerekűn történik, amelyen a páciensek lábait a pedálokon rögzítik. Az egyensúlyprobléma a háromkerekű vagy a statikus ergométer használatával magától megoldódik. A funkcionális elektrostimulációs kerékpározás az egészségesekétől nem különböztethető meg, ezáltal kitűnő szabadidős tevékenységgé válhat, miközben a páciens hasonlóan sokat tesz az egészségéért, mint a funkcionális elektrostimulációs járás közben. 2003 februárjában indult Németországban a harántsérültek funkcionális elektrostimulációs kerékpározásának első megvalósíthatósági tanulmánya, 11 komplett harántsérült részvételével. Elsőként optimalizálási munkálatok folytak, amelyek a kerékpárt és a stimulációs mintát úgy illesztik a harántsérültekre, hogy a kerékpárt mindennapos, otthoni környezetében használhassák. Bebizonyosodott, hogy a háromkerekűn elvégzett kismértékű változtatások és a kereskedelemben beszerezhető stimulátor használata mind a 11 harántsérült esetében lehetővé tette 0,5-1,6 km hosszú útszakasz megtételét. Az útszakasz hossza döntő mértékben a páciens izomzatának edzettségi állapotától függött.