Bevezetés: Az inzulinrezisztencián alapuló metabolikus szindróma folyamatosan progrediáló anyagcserezavar, amely idővel súlyos kórképekbe torkollik. Talaján 2-es típusú diabetes, cardiovascularis betegség és legújabb ismereteink szerint malignus tumor jelentkezése várható. Régóta ismeretes, hogy az anyagcsere zavarai (diabetes, obesitás) jelentősen befolyásolják a nyálmirigyek struktúráját és funkcióját. Ennek alapján merül fel a kérdés, hogy milyen összefüggés lehet az inzulinrezisztencia, a diabetes és a nyálmirigytumorok között. Célkitűzés: A szerzők retrospektív, epidemiológiai vizsgálat során elemezték a nyálmirigydaganatok és az inzulinrezisztens állapotok (2-es típusú diabetes, metabolikus szindróma) kapcsolatát. Módszerek: A szerzők Semmelweis Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikáján 438 beteg adatait elemezték a kórlapok alapján. 224 esetben nyálmirigydaganatot távolítottak el, további 214 eset képezte a kontrollcsoportot, akik fogsebészeti beavatkozásokra vagy csontpótlásra jelentkeztek. Az ismert és kezelt diabetest, valamint az újólag diagnosztizált eseteket sorolták a 2-es típusú diabetes csoportba (DM). Vizsgálták a metabolikus szindróma 5 kritériumát, és ezek közül legalább három patológiás lelet esetén sorolták a betegeket a metabolikus szindrómás csoportba (MS). A fennmaradó esetek képezték a nonDM-nonMS csoportot. Regisztrálták a cardiovascularis kórképek gyakoriságát és a más régiók primer tumorainak előfordulását az egyes csoportokban. Eredmények: A 2-es típusú diabetes szignifikánsan gyakrabban fordult elő a daganatos csoportban (22,8%), mint a kontrollok között (6,5%) (p < 0,001). Hasonlóképpen szignifikánsan gyakoribb volt a metabolicus szindróma a tumoros betegek körében (31,3%) a kontrollokkal összehasonlítva (7,9%) (p < 0,001). A cardiovascularis kórképek aránya a daganatos betegek DM és MS alcsoportjaiban szignifikánsan nagyobb volt (15,6%, illetve 17,1%), mint a kontrolloknál (5,6%) (p < 0,05, illetve p < 0,01). Más régiók primer tumorai a nyálmirigydaganatos betegek körében szignifikánsan gyakoribbak voltak mind az összes daganat (17,8%), mind a malignus tumorok vonatkozásában (8,9%) a kontrollokkal összehasonlítva (8,4%, illetve 2,8%) (p < 0,01, illetve p < 0,05). A daganatos alcsoportokat vizsgálva, a DM és MS esetek körében még magasabb volt a más régiók primer tumorainak aránya (28,0%, illetve 22,9%), ugyanakkor, a nonDM-nonMS alcsoportban a kontrollokéhoz hasonló volt az arány (9,7%). Következtetések: Az irodalmi adatok és a szerzők eredményei arra utalnak, hogy az inzulinrezisztenciát mérséklő egészséges életmód nemcsak a cardiovascularis betegségek kockázatát csökkenti, hanem a daganatok kialakulásának esélyét is mérsékeli.