A hypertonia egyik legfontosabb szervi szövődménye a balkamra-hypertrophia, mely egyben független kardiovaszkuláris kockázati tényező. Magasvérnyomás-betegségben szenvedőkben az aortagyök rugalmasságának csökkenése növeli a bal kamra utóterhelését, így a szisztolés falfeszülést, elősegítve ezzel a balkamra-hypertrophia kialakulását. A szerzők az aortagyök echokardiográfia segítségével meghatározott mechanikus funkcióját hasonlították össze normotenziós és hypertoniás betegekben, majd összefüggést kerestek a mechanikus funkciót jelző paraméterek és a hypertonia súlyossága között. A vizsgálatba 30 normotenziós és 30 hypertoniás beteget vontak be. Minden páciens teljes echokardiográfiás vizsgálata mellett meghatározták az aortagyök mechanikus funkcióját jelző két indexet: a tágulékonyságot (disztenzibilitás) és a relatív tágulást (strain) is. A hypertoniás betegekben 24 órás vérnyomás-monitorizálás történt. Az aortagyök mechanikus funkcióját jelző paraméterek és a 24 órás szisztolés és diasztolés átlagvérnyomás, valamint a hypertoniás időindex kapcsolatát lineáris regressziós analízis segítségével vizsgálták. Eredményeik: a normotóniás betegekben az aortatágulékonyság átlaga 3,69 1/PaxlO3, az aorta relatív tágulásának átlaga 0,11%. A hypertoniás csoportban ugyanezen átlagértékek 2,66 1/PaxlO3, illetve 0,07%. A két csoport között mindkét index tekintetében szignifikáns a különbség (p<0,0001). Az aorta relatív tágulása és a tágulékonyság, valamint a vérnyomás-monitorizálással mért négy paraméter (szisztolés, illetve diasztolés átlagnyomás, hypertoniás időindexek) között a lineáris regressziós analízis szoros korrelációt igazolt. Összefoglalva: a hypertonia rontja az aortagyök mechanikus funkcióját. A funkciócsökkenés mértéke összefügg a hypertonia súlyosságával.