A diabéteszben tapasztalható fokozott kardiovaszkuláris kockázatért az akcelerált atheromatosis, mikrocirkulációs zavar, balkamra-hipertrófia és a diabéteszes cardiomyopathia együttesen tehető felelőssé. Diabéteszben az infarktusgyakoriság 2-4-szer, az infarktus okozta elhalálozás 2-3-szor nagyobb. Utóbbi oka a szívelégtelenség és a malignus ritmuszavarok halmozott előfordulása. A diabéteszesek infarktusának gyógyszeres kezelésében ugyanazon intervenciók használatosak, mint nem-diabéteszben, kiegészítve az intenzifikált inzulinkezeléssel, amely jelentős túlélés-nyereséget biztosít. Diabéteszesek infarktuskezelésében a diagnosztikai és terápiás aktivitás nem éri el a kívánt mértéket, ami hozzájárul a rosszabb túlélési eredményekhez. Diabéteszesek infarktusában a primer PCI sikerrel alkalmazható, bár eredményei rosszabbak a nem-cukorbetegek értékeinél. A II/b III/a receptor-gátlók alkalmazása diabéteszes betegek elektív és akut PCI-je során egyaránt hatásosabb, mint nem-cukorbetegek esetén. A gyógyszerrel bevont stentek alkalmazásával jelentősen csökkenthető az akut koronária szindrómában szenvedő diabéteszes betegek koronária instabilitása. A bypass-szal elérhető komplett revaszkularizáció eredményei jobbak diabéteszben is, mint a PCI-vel elérhető eredmények.